GERINCLEXIKON
Minden, amit érdemes tudni a gerinc problémákról
és e betegségek valódi lelki okairól
Az emberi testen - és azon belül is - számos helyen jelen vannak a "jó" arányok. Ezen arányok vonatkoznak a látható és az emberi szem számára láthatatlan minőségekre is. Itt az energia, a gondolatok, az érzelmek, illetve a lélek területeire gondolok elsősorban, amelyek a valódi okai olyan betegségeknek, mint pl. a gerinc problémák (gerincsérv, porckorongsérv, nyaki gerincsérv, stb.). Az arányosság, illetve az aránytalanság határozza meg életünk, létünk legfontosabb kérdéseit, melyek közül talán a legfontosabb:
"Hogyan tudok boldog lenni az életemben?"
Minden esetben, amikor belső boldogságszintünkhöz képest eltolódnak arányaink, vagyis kibillentettekké válunk, a lelkünk elkezd jelzéseket, üzeneteket küldözgetni a testünknek. Ezeket az üzeneteket gyakran testi tünetekként tapasztaljuk meg.
Manapság már szinte köztudott, hogy a betegségeknek mindig van lelki háttere, így a gerinc betegségeknek is. A merészebbek ennél messzebbre mennek, és azt állítják, hogy a lelki háttér nemcsak kísérője, hanem okozója is a rendellenességeknek. Ebben a cikkünkben a gerinc és a hozzá kapcsolódó szervek, testrészek problémáit vizsgáljuk meg, és a lehetséges lelki okokat.
A gerincoszlophoz kapcsolható betegségek és ezek háttere
A gerincoszlop
Legfőbb összekötő szervünk a gerincoszlop, amely összekapcsolja a fentet a lenttel. Úgy tekintünk a gerincoszlopra - hiszen úgy is viselkedik -, mint egy funkcionális egységre. Mégis 33-34 különálló csontból áll: 7 nyak-, 12 hát-, 5 ágyék-, 5 keresztcsont- és 4 vagy 5 farkcsontcsigolyából. Ezek közül a felső 24 mozgatható, az alsó 10 vagy 11 keresztcsonttá, illetve farkcsonttá nőtt össze. A gerincoszlop funkcionális egységéhez hozzátartozik még az őt körülvevő támasztórendszer 550 izma, 440 ina és szalagja, amelyek gondoskodnak a stabilitásról, és lehetővé teszik a 144 kis ízület hatékony mozgathatóságát.
Míg a masszív csigolyatestek a terhet viselik, a gerinccsatorna, amely a csigolyák egymás fölött elhelyezkedő üregeiből alakul ki, az érzékeny gerincvelőt védi. A gerincvelő idegei mindig két szomszédos csigolya között nyúlnak ki. A hátcsigolyák egyúttal a bordák kis csigolyafelületeivel is rendelkeznek, és így lehetővé teszik a mellkas légzéstől függő mozgását.
A gerincoszlop fő részeinek különböző mozgékonysága lényegében a szalag- vagy csigolyaközti korongokon alapul. Minden ilyen korong nyálkás, folyékony anyagú, kocsonyás magvat tartalmaz, ami újszülöttek esetében 88 százalékban, de még idős korban is 70 százalékban vízből áll. E körül a lágy, alakját változtató mag körül rostos körszerkezet helyezkedik el. Ez korlátozza mozgásában a lágy magot és a porckorongot a szó szoros értelmében, formában tartja.
Normális esetben 30-50 kg súly nehezedik a porckorongokra. A terhelés négyszeres növelését csekély összenyomódással képesek felfogni. Az akut terheléseket ezzel szemben a gerincoszlop görbületei hárítják el.
A problémák mindig a szélsőségekben rejlenek, ami igaz a gerincre is. Az S alak eltúlzott kialakulásakor az egyenesség megy veszendőbe a megnövekedett alkalmazkodóképesség javára. Az ilyen ember háta kidomborodik. Ha az S alak nem fejlődik ki kellőképpen, akkor ennek az ellenkezője történik. Az érintettek peckesen vonulnak végig az életen, nélkülözve a szükséges alkalmazkodó-képességet.
A felnövekvő embernek rövidített, mintegy jelképes formában újra végig kell járnia a törzsfejlődés állomásait. Egysejtűként kezdi, majd vízi lénnyé lesz, születés után hason csúszik, mint a hüllők, aztán felküzdi magát kúszva négykézlábra, mielőtt határozottan meg tudna állni a hátsó lábain.
Porckorong-problémáinkban azok a nehézségek jelentkeznek, amelyeket fejlődéstörténetünk okoz nekünk mindmáig. Minden felvállalt súly, teher és felelősség kicsit visszanyomja a magasra emelkedett embert. Ebben a fizikai terhek még a legártatlanabbak, mert azokról az ember általában tud. Manapság főként a tudattalan megterhelések azok, amelyek az embert nyomasztják, és nehézzé teszik a porckorongok dolgát.
Porckorongsérv és más problémák
A tudatos fizikai, de főleg a tudattalan szellemi-lelki túlterhelés teljes súlya kihat a porckorongokra.
A sérvek 90 százaléka a legalsó három porckorongot éri, de főleg az utolsó kettőt. A porckorongsérvben az a tendencia testesül meg, hogy a növekedő nyomás elől oldalra kell kitérni. Az egészséges rugalmas kocsonyás mag a porckorong belsejében, normális esetben minden nyomó terhelés elől a kinyújtott oldal felé tér ki. Ha elveszíti rugalmasságát, akkor már nem képes olyan jól kitérni. A nyomás terhének növekedése esetén tehát fokozódik a külső rostgyűrűben előforduló szakadás veszélye. Ilyenkor a mag már a normális nyomó terhelés közben is kitér a védőgyűrű hasadékán, és heves fájdalmat okozva nyomja az ott lévő idegeket. A tipikus isiász esetén egészen a lábszárig és tovább a lábfejig is kiterjedhet a fájdalom.
A kipréselődött porckorong ritkábban középen, a gerincvelő irányába fejti ki nyomását. Ilyenkor a fájdalom azokban az alsó testtájakban érzékelhető, amelyekből a megszorított idegszálak erednek. Akut sérvek után a kipréselődött mag gyakran újra visszacsúszik magától, sok esetben pedig úgynevezett speciális, lélekalapú gerincmozgatással lehet ismét visszatéríteni. A valódi megoldás az, amikor a nyomás alatt álló lágy részt megszabadítjuk a nyomás terhétől, és hosszú távon kiszabadítjuk szorult helyzetből. Végső soron az útjukból kitért eseményeket kell helyretenni szellemi-lelki síkon is.
Amennyiben a porckorongsérv hosszabb ideig fennmarad, akkor a kezdeti bizsergéstől és az olyan érzésektől kezdve, mintha hangyák futkároznának rajtunk, egészen a bénulásig is fajulhat a dolog. A bénulásban az ellazulás feloldatlan formája testesül meg. Az a kérdés és a feladat is egyben, hogy ezt meg tudjuk-e élni oldott módon, az alsótestre és a lábakra vonatkoztatva? A lábakkal és akadályoztatásukkal az állás, állóképesség, állhatatosság, önállóság, előrejutás, haladás, felemelkedés, a saját úton való járás vagy a mások irányítása alatti kényszer témái kerülnek előtérbe.
Egyes porckorong betegek például már nem képesek igazán kiegyenesedni. Csípőből előrehajolva, merev háttal és görbén tudnak csak létezni. Egész konkrétan láttatják a világgal, milyen fájdalmas is az, hogy egyenesek legyenek, illetve egyenes úton járjanak. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy a megaláztatást valódi alázattá voltak kénytelenek változtatni.
Természetesen vannak olyanok is, akik ellentétes diagnózissal találják szembe magukat. Ők a botszerűen merev, módfelett egyenes tartású betegek, akik, mint a robotok, szögletes mozdulatokkal járnak, mivel a legcsekélyebb hajlás is kibírhatatlan panaszokat okoz nekik. Ez nyomatékosan jelzi, hogy milyen kevéssé hajlékonyak, viszont merevek és élettelenek. Járásukban világosan kifejeződik, hogy bensőjükben semmilyen átmenetet, árnyalatot és finomságot, illetve semmi bizonytalanságot nem engedélyeznek. A valódi alázat idegen számukra.
A porckorong sérvről itt tudhatsz meg többet...
Az első nyakcsigolya eltolódása
A legfelső nyakcsigolya eltolódása többnyire balesetre vezethető vissza, és fájdalmas kisugárzásával olyan problémákat okoz, amelyek az egész gerincoszlopra kihathatnak.
Az atlasznak nemcsak tartania kell a koponyánkat, de ki is kell azt egyensúlyoznia. Ha úgy próbál megszabadulni ettől a szereptől, hogy oldalra tér ki, akkor ez olyan kísérlet, amellyel a ráruházott felelősség alól akarja kivonni magát. A fej az ember számára egyenlővé válik a világgal, legalábbis azok számára, akik ilyen panaszokban szenvednek. Legszívesebben elmenekülne oldalirányba, és az erre való hajlandóságát helyzetváltoztatással fejezi ki. Az egyetlen értelmes megoldás az, ha a fejet hagyjuk megint visszatérni a helyére. Az első lépéshez azonban egy profi szakember is hozzájárulhat "kívülről". Jellemző, hogy hosszútávon nem használ a tisztán fizikai helyreigazítás, a lelki is elengedhetetlenül fontos.
Gyakori betegsége ennek a területnek a nyaki gerincsérv, amelyről itt olvashatsz bővebben...
A tartás problémái
Ha valakire egy kórkép bizonyos testi formát kényszerít, akkor minden bizonnyal fennáll az annak megfelelő belső tartás is, amiről azonban a beteg nem tud. A tartás tehát önmagában még nem azonosítható a betegség tünetével, hanem a beállítottság a döntő, amellyel az érintett személy a tartáshoz viszonyul.
A gömbölyű hát és a lyukas hát képezi az érem két oldalát. A gömbölyű hát meghajló, néha megtört emberről árulkodik. Azt jelzi, hogy valaki kénytelen tartani a hátát, nem tud kiegyenesedni, mert túlterhelt. Meg lehet törni egy ember gerincét fizikai érintés nélkül is, ha megakadályozzák abban, hogy kiálljon saját érdekeiért és nézeteiért.
A fokozott ágyéki lordosis mint ellenpólus, közeli rokon. A kifejezés nagyon őszinte és a tartás hiányáról tanúskodik. Jóravaló emberről árulkodik, aki fáradságosan lopakodik át az életen. Medencéje előrebukik, és hogy ezt a külső terhet kiegyenesítse és még valamelyest egyenes benyomást keltsen, nagyon be kell húznia a mellét. Az eredmény kérdőjelhez hasonló tartás lesz.
A másik ember derekát pedánsan kihúzza, egyenes, mint a gyertyaszál és makulátlanul délceg járással, dagadó mellel hívja fel magára a figyelmet.
A lazán tartott derék, amely minden szélsőség ellenpontja, külsőleg meglehetősen közel áll a katonák tartásához, belsőleg azonban a lekötött energiák helyett az energiaáramlás jellemzi. Az öntudatos embereknek van ilyen egyenes, de hajlékony alakjuk. A filmek jó hősei ezt a belülről jövő egyenességet és erőt sugározzák.
A gerincoszlop oldalirányú elgörbülése
A középvonaltól való erősebb eltérések a mellkas belső szerveit is érintik. A testi elhajlásoknak lelkiek felelnek meg. Az elhajlások mindig kettős természetűek, az ember egy valamitől el, más valamihez pedig odafordul.
A vállproblémák lelki okai
A váll egy rendkívül fontos és kifinomult testrész. Olyan ravasz módon kapcsolja össze a felsőtestünket a karunkkal, hogy függőleges síkban körbe tudjuk a karunkat forgatni, ami relatíve rendkívül nagy tér kézi manipulálását teszi lehetővé. Így ha baj van vele, az igen nagy veszteséggel jár számunkra. Milyen bajok lehetnek?
Kificamodott kar
A vállízület eme gyakori és látványos sérülése esetén kiugrik a helyéből a felkarcsont feje, miközben az érintett szintén elveszti a fejét. A sérülés a kar túlzott mozgatásából származik. Valamivel görcsösen, kézzel-lábbal, saját lehetőségeit félreismerve és túlbecsülve próbálkozott.
A kar azzal jelzi a túlzott igénybevételt, hogy többé nem vesz részt a játékban, elhagyja eredeti helyét, és fájdalmasan közli, hogy nem csupán ő, de gazdája is rossz úton jár. A krónikus esetek használatos terápiájának célja a vállhüvely mérsékelt mozgatással és edzéssel történő erősítése, ami biztos határok között megszilárdítja az azt körülvevő izmokat és inakat. Ezzel elkerülhető az ízületi tok és a szalagok további megnyúlása, ami egyébként minden kiugrás és az azt követő helyreigazítás során bekövetkezik.
Vállgörcsök
A válltájékon vagy a hát területén jelentkező görcsök, egészen a szabályos izommerevedésig, szoros kapcsolatban vannak a test alsó végén elhelyezkedő ágyékcsigolyák túlterhelési problémáival. Hiszen minden, amit a vállunkra veszünk, végső soron lent nyomja a medencét.
Amiért nem vállaljuk a felelősséget, és amit nem ismerünk el, az hamar kibírhatatlanná, tarthatatlanná válik. Meg kell tanulni tisztázni a túlterhelést, szembesülni azzal, amit az embernek tudatosan és tudattalanul fel kellett vállalnia és azzal, hogy ebből mi nyomasztja és feszíti a leginkább. Az ember azt tudja megoldani, amivel - mint első lépés - szembe néz, amit valóban ismer.
A vállfájdalomról itt tudhatsz meg többet...
Ínhüvelygyulladás
Az ínhüvelyek gyulladása is a túlzott igénybevételnek köszönhető. A hosszabb időn át végzett kisebb és görcsös mozgásokból fakad, mint a kötés vagy számítógép klaviatúra, és egér kezelés. Itt sem maga a tevékenység okozza a problémát, hanem a dolog görcsös kivitelezése. A tudattalan konfliktus aztán az ínhüvelyekben gyullad be, amelyektől minden, legalábbis az izmok összes ereje függ.
Ahelyett, hogy akadálytalanul közvetítenék az izmok erejét, nehézséget okoznak, és fájdalomkiáltások közepette követelik ki maguknak és a tulajdonosuknak a gondolkodási szünetet.
Ízületi gyulladás
Akkor lép fel ízületi gyulladás, ha túl merev, vagy túl nagy elvárásokkal rendelkező, makacs, intoleráns, túlontúl erkölcsösködő, kritikus, beszűkült, és túl gőgös az ember önmagával, és másokkal, bizonyos élethelyzetekkel szemben. Ilyenkor úgy érezzük, hogy rosszul, vagy egyáltalán nem szeretnek minket, nem értékelnek egyéniségünknek megfelelően, ami miatt sokszor csalódást érzünk, sok keserűségben van részünk, és gyakran van emiatt rossz hangulatunk.
Ilyenkor túlzottan is racionálisan állunk a dolgokhoz, és itt jön a visszavágó, a kompenzálás. Gyakran semmiségekért is kritizálunk mindent és mindenkit, mert félünk az élettől, és ez gyakran azzal jár, hogy szinte beteges bizonytalanságban érezzük magunkat, amitől feszültek vagyunk, és igyekszünk mindezt rendszerint agyból - erőből leplezni. Mivel úgy érezzük, hogy kizsákmányolnak, és amit teszünk, inkább másoknak, a külvilágnak szólnak, másoknak akarunk, megfelelni, és/vagy örömet szerezni. Nem saját akaratunkból, vagy érdekből tesszük a dolgainkat, olyannyira, hogy kötelességből igent mondunk valamire, de valójában épp az ellenkezőjét gondoljuk.
Gyakran gyermekkorban átélt valamiféle trauma, vagy még előbb, a nagyszülők által átélt fájdalmak jelennek meg, kerülnek felszínre ebben az életemben. Most mélyen elfojtjuk az érzéseinket anélkül, hogy felkutatnánk - megértenénk - elfogadnánk - feloldanánk mindazt ami, és ahogy volt.
Az ízületi gyulladásról itt írok részletesebben...
A könyökízület
A könyökízület segítségével tudjuk a világot magunkhoz ölelni, magunkat pedig átverekedni rajta. Ez az a klasszikus erő, amellyel minden követ megmozgatunk, másokat távol tartunk, és/vagy kibillentünk egyensúlyukból, vagy gyengéden magunkhoz tudunk húzni.
A könyök a pikkelysömör egyik kedvenc helye. Az elszarusodott felületek egyfajta konfliktusokkal terhes könyökvédők.
A teniszkönyök is elterjedt betegség. Az okozza, hogy a könyök emelőszerű alkalmazása szakszerűtlenül és túlzott igénybevétel mellett történik. Klasszikus példája az ütésre való impulzus és az egyidejű ütési gátlás párhuzamos létezésének. Annak is lehet teniszkönyöke, aki még életében nem fogott teniszütőt a kezében.
A kéz
Amikor meg akarunk fogni valamit, akkor a hüvelykujj szemben áll az ujjakkal. Ha valamit fel akarunk fogni, akkor ugyanúgy a dolog ellentétére van szükségünk. Ahhoz, hogy poláris világunkban megértsünk valamit, arra van szükség, hogy az adott téma ellentétét is felfogjuk. A kéz ezt anatómiailag is érthetővé teszi. Az ember keze egyéni szerv, nincs két pontosan egyforma kéz. A kéz az ember cselekvő testrésze, amellyel megfogja, megragadja a dolgokat, kezébe veszi az életét, békét köt, betegeket kezel, simogat és megáld, ám ugyanakkor manipulálni is tud vele.
A mellkas betegségeinek háttere
A fej és a medence csontos tokja mellett a mellkas a harmadik olyan "tartály", amely életfontosságú szerveket rejt magában.
Az egyik kapcsolatteremtő és kommunikációs szervünk a tüdő, a másik pedig az ember energetikai középpontja, a szív. Míg a koponya és a medence szilárd, a bordákból és az izmokból álló mellkas meghökkentő módon mozgékony. Ezt az teszi lehetővé, hogy a bordák a gerincoszlophoz ízületekkel, a szegycsonthoz pedig rugalmas porcos összeköttetésekkel rögzülnek.
Bordatörések
A bordatörések - különösen, ha sorozatos törésről van szó - egy nyílást vágnak a mellkas erődjébe. A testi helyzetleírás egyúttal arra a lelkiállapotra is érvényes, amelynek következtében szüksége volt a betegnek a bordatörésre. Ily módon tudott csak egy megmerevedett és beszűkült korlátozó helyzetből kitörni. A törés következtében, illetve helyén átmenetileg új segédízületeket helyez üzembe az ember. A további töréseket pedig azzal lehetne megelőzni, hogy az ember szabad akaratából újraéleszti azt a sok mozgási lehetőséget, ami már amúgy is a rendelkezésére áll. A rugalmasság a téma és a feladat, amelyet mindenekelőtt, átvitt értelemben kell megvalósítania.
A hastérhez kapcsolódó rendellenességek okai
A has sokkal kevésbé védekezőképes, mint a mellkas és a medence, amelyek között egyébként elhelyezkedik. Csupán a hasfalak adnak némi biztonságot hosszú, lapos izmaik által, és ezek védik a belső szerveket a kieséstől.
A kisgyermek esetében még minden a has körül forog, és akörül, hogy az hogyan érzi magát. Ha meleg és tele van, akkor minden rendben van, ha üres és feszült, az a vihar jele. A fej megfontolásai még nem játszanak szerepet, és még a szív rezdülései is háttérbe szorulnak a has érzéseivel szemben. A hideg fej elhatárolja magát a hastól és annak rendezetlen, mondhatni kaotikus igényeitől. Ha a fej az ész központja, akkor a has az ősi, egyrészt gyermeki, másrészt archaikus érzések és ösztönök otthona. A köldök alatt elhelyezkedő harmadik csakrának sok köze van az eredendő erőhöz és hatalomhoz. A mély felfoghatatlan szorongás hasfájást okoz, az intellektuális problémák közvetlenül fejfájást, az érzelmi nyomás pedig főleg a szívet terheli meg.
A keleti emberek számára a has általában a test középpontját jelenti, amelyből például a harcművészetekhez szükséges erőt is merítik, és ez az emberi test aranymetszés központja is. A legtöbb nyugati ember számára sajnos a has továbbra is a test leggyengébb része.
A medence
A medence tartja a testet, ezért ő az egész test alapja. Ő ad rejteket a szaporodási szerveknek és a kiválasztás szerveinek: a hólyagnak, illetve a végbélnek. Mint a gerincoszlop alapja, nemcsak az egész felsőtest terhét viseli, hanem össze is kapcsolja egymással mozgásszerveinket. Ez haladásunk alapja, a földdel való rezonancia talaja, megmutatja, milyen viszonyban rezgünk bázisunkkal. A medence tartása elárulja, hogyan is állnak és mennek a dolgaink.
A csípőízület
A csípőízület lépteink alapja, előrehaladásunkat neki köszönhetjük. A vállhoz hasonlóan kiváló forgási lehetőségeket biztosít a kapcsolódó végtag számára.
Fájdalmai - amelyek többnyire valamilyen ízületi kopásra vezethetők vissza - megakadályozzák az ilyen kicsapongásokat, és azt jelzik, hogy már nem számíthatunk jelentős haladásra. A feladat az, hogy eljussunk a ránk kényszerített nyugalomba, hogy elismerjük, mennyire nehezünkre esik a haladás és a mozgás, és ne külső, hanem belső lépéseket tegyünk.
Az alsó végtag nemkívánatos eltérései
Lábzsibbadás
A lábzsibbadás olyan nehéz, hangyázó végtagot jelent, amelyet nem tudunk mozgatni. A lábzsibbadás egyfajta "lelki zsibbadtságot", tompultságot is jelképez. Azt mutatja, hogy szenvedünk, hogy megsebezve érezzük magunkat, hogy annyira fáj valami, hogy úgy döntünk, hogy nem akarunk tovább "érezni", ezért elzsibbasztjuk az érzéseinket, és "kivonulunk", mert nem akarjuk a megsérült részt tovább érezni, inkább érzéketlenné tesszük magunkat.
Ez egy részleges "halált" jelképez, ami lehetővé teszi számunkra, hogy kevésbé szenvedjünk. Ezek a sérülések gyakran a gyermekkorig nyúlnak vissza, vagy még régebbre, a szülők, nagyszülők koráig, és az ő általuk megélt traumákig. A megoldatlanság miatt a helyzet az évek során egyre súlyosbodott, ezt a súlyt, teherként viseljük. Amikor nem tanultuk meg önmagunkat eléggé szeretni, elzárkóztunk a szeretet elől ahelyett, hogy megtapasztaltuk volna, és megosztottuk volna másokkal is. A zsibbadás egyfajta menekülést jelent, és belső hidegségről, a lendület - dinamizmus hiányáról is árulkodik.
A lábzsibbadásról itt írok részletesebben...
A lábszár
A lábfejjel, a térdízülettel és a bokával együtt a lábszár képezi azt a funkcionális egységet, amely megválaszolja azt a kérdést, hogy mi újság, azaz hogy állnak a dolgok.
Az embernek a lábán nyugszik az egész élete. A láb mutatja, hogyan járjuk az utunkat. Az, hogy hogyan állunk hozzá az élethez, eldönti, hogy hogyan érezzük magunkat benne. A leblokkolt menekülésre szánt mozdulatok izomfeszülésekben öltenek testet, az elhárított harci impulzusok görcsökké válnak, egy petyhüdt, erőtlen beállítódás és magatartás az ennek megfelelő jellegű izomzatban tükröződik.
A térdízület
A térdízület biztosítja a lábszárcsont számára a combcsonthoz képesti elfordulási lehetőséget. Nagyon "rafkós találmány".
A térdízületben dolgozzuk fel az alázat témáját. Térdelni és térdet hajtani a hódolat gesztusa. A modern emberek már feltűnően kevéssé hajlamosak arra, hogy térdet hajtsanak. Az alázatnak és a hódolatnak már nincs meg az értéke. Az egyenes és hajlíthatatlan ember vált az ideállá - mindenki a saját maga királya. Így nincs mit csodálkozni azon, hogy egyre nagyobb a térdproblémák, főleg a meniscus károsodások jelentősége.
A meniscus sérüléseknek a túlzott igénybevétel az alapja. A két porcból álló meniscus teszi lehetővé, hogy a csuklós ízület forgó mozgásokat is végezzen. A térdhajlítás képessége teljes mértékben nekik köszönhető. Amikor a meniscusok megsérülnek, a hatalmas felső combcsont és a lábszárcsont összepréseli őket, és így beszakadnak. A szokásos terápia a porckorong előreeséskor alkalmazott kezelésre hasonlít és abban áll, hogy lemetszik a szétrombolt és a megkívánt terheléshez képest túl gyenge szöveteket.
A tünet rávilágít az érintett viselt dolgaira. Fel kellene ugyanis ismernie, hogy hol vannak a határai, és be kellene látnia, hogy külső mozgáskényszere és a testétől megkövetelt teljesítmény túlzottá vált. Amennyiben a fájdalmas figyelmeztető jeleket figyelmen kívül hagyja, a szerénység és az alázat ki nem élt, árnyékba nyomott témái térdre kényszerítik.
A térdfájásról további hasznos információt itt találsz...
Az Achilles-ín
A teljes vádli izomzatot az Achilles-ín függeszti fel a sarokra. A sarok testünknek az a pontja, mely a legintenzívebben köt bennünket össze az anyafölddel. A sarok az a hely is, ahol minden lehetséges méltánytalanság és sérelem elérheti az embert. A boldogtalanság, mint a polaritás kifejezése, és az egység boldogságának ellentéte, különösen szívesen tör itt be az ember életébe.
A lábfej
A lábboltozat a testnek a fejtől legtávolabb eső és egyben az emberre leginkább jellemző része. Lábboltozata ugyanis csak az embernek van. A lábboltozat teszi lehetővé, hogy felegyenesedjünk. A sarokkal ellátott cipők mutatják azt a tudattalan szándékot, hogy olyan messze akarunk kerülni az anyaföldtől, amilyen messze csak tudunk.
Megfelelve annak a törvénynek, miszerint "mint fent, úgy lent", az ember talpán lévő reflexzónákban az egész teste leképeződik. A fej zónái a lábujjak környékén fekszenek. El kell fogadnunk, hogy ha túl szűk a cipőnk, rohamosan emelkedik a fejfájások gyakorisága.
Mivel állandóan csak a fejünkkel foglalkozunk, elveszítjük a talajt a lábunk alól. Ahol szorít a cipő, ott van a tulajdonképpeni probléma, tartja a népnyelv. A stabil személyiség egészséges lába két boltozatból áll.
A két boltozat két hidat és három fő érintkezési pontot képez a földdel. A kisebb elülső boltozat két ilyen pontot alkot, a kis- és nagylábujj magasságában, a harmadikat pedig a nagy boltozat adja a saroknál.
A boka
Ha kificamítja az ember a bokáját, már nem tud nagyokat ugrani. Azok, akik túl nagyokat ugranak, utána túl keményen landolnak a tények talaján. A kihívás világos: a talajon maradni és szép lassan, fokról fokra felmászni. A nagy szökelléseket törölte a sors.
A bénaság kemény terápia azoknak, akik állandóan mozognak.
Ha kificamítjuk a lábunkat, akkor megütjük magunkat, a törésnél betörünk, ha mellélépünk, akkor a földön fekve találjuk magunkat.
A balesetek eredményei mutatják, hogy mit kell az embernek mindebből megtanulnia. Be kell vallania magának, hogy tévedett és hibás elképzelései vannak. Túl durván landol az ugrásai után, és a magasröptű szárnyalásai végén összezúzza őt a realitás.
A szerzett sérülések nyugalomra kényszerítik és ledöntik a lábáról. Kímélni kell a testét és ebben a külső nyugalomban inkább a belső mozgékonyságra és a szellemi ugrásokra kell átállnia.
A tyúkszem
Az alsó szem egészen más perspektívát kínál, mint a fenti. A krónikusan nyomás alatt álló pontok a tyúkok gomb formájú szeméről kapták a nevüket.
Egészen pontosan megmutatják, hogy hol szorít az ember cipője. Mint ahogy ezt a reflexzónák is felfedik, a tyúkszemek különösen világosan jelzik a fent, és lent közötti kapcsolatot. Ami az ember lábujjain jelentkezik, azt jelzi, hogy a feje egyes területei nyomás alá kerültek. Az is lehet, hogy az ember saját maga lép a saját lábára, lehetetlenné téve önmaga haladását. Különösen a nők hajlamosak arra, hogy egy ízlésbeli ideál hátráltassa a saját előrehaladásukat. Anatómiailag a tyúkszem nem más, mint szarulerakódás, melynek az a célja, hogy az adott helyet megvédelmezze a külső nyomással szemben.
Szemölcsök a talpon
A szemölcsök, ugyanúgy, mint a gombák, semmiféle testi fenyegetettséget nem jelentenek. Lelkileg azonban nagyon veszélyesek lehetnek. Az ember lábán és különösen a talpán rendkívül kellemetlenek is.
A különböző terápiás formák további információt adnak a szemölcsök jelentéséről. A hagyományos orvoslás a nyers erőszakkal kísérletezik, lemaratja, leégeti vagy levágja a szemölcsöt, és mindez magas sikertelenségi rátát eredményez.
A népi gyógyászat többféle módszerrel és nagyobb sikerrel gyógyít. Ezek mindegyike hasonlít egymásra abban, hogy mágikus feltételezéseken alapszik. A szemölcsökkel az ember a saját sötét oldalával szembesül, ezért is reagálnak olyan jól a megfelelő okkult kezelésekre.
Ha feltesszük a kérdést, hogy miben hátráltatja, vagy zavarja az illetőt a szemölcs, akkor kirajzolódik egyéni jelentése.