PTSD - Poszttraumás stressz szindróma
Mai világunkban egyre többen vannak olyanok, akik "hajlamosabbak" a poszttraumás stresszre. A gyengébb pszichés védekezőképességgel rendelkezők általában nehezebben kezelik a lelki nehézségeiket. A PTSD (poszttraumás stressz) kialakulásának kockázatát növeli a korábban átélt, pl. gyermekkori trauma megléte.
Kialakulás okai
Kialakulására azokban az esetekben lehet számítani, amikor az ember valamilyen komoly megrázkódtatáson, stresszhatáson esik át. Korábban elsősorban a háborúkat megjárt katonáknál diagnosztizálták, de ma már tudjuk, hogy egy közeli barát vagy családtag halála vagy súlyos betegsége, válás, szexuális zaklatás vagy erőszak is kiválthat hasonlót. Sőt a terrorcselekmények szemtanúi, természeti katasztrófák túlélői is a poszttraumás stressz tüneteit mutathatják.
Tovább növeli a betegség kialakulásának kockázatát, ha valaki a trauma elszenvedésekor eleve egy nehezebb életszakaszban volt. Például gondok gyötörték, hosszantartó tehetetlenséget élt át és nincs mögötte támogató baráti, családi, munkatársi háttér. Ellenben van olyan is, hogy az egyén ezt úgy éli meg, hogy nincs ki támasz lehet neki.
Ha az adott eseményeket követő egy hónapon belül jelentkeznek az érintettnél pszichés tünetek, akkor akut stresszhatásról beszélünk, ha azonban ennél később jelentkezik vagy tovább tart, akkor már az úgynevezett poszttraumás stressz szindrómával állunk szemben.
A poszttraumás stressz tünetei
A fenti eseményeket átélt embereknél 3 nagy tünetcsoport kialakulása jellemző.
- az állandósult szorongás és félelemérzés, ami akár a napi tevékenységet is akadályozhatja.
- a beteg újra meg újra akaratlanul is végigéli a történteket, mintegy filmszerűen leperegnek előtte az átélt események. Ezek a szakirodalomban flashbacknek vagy emlékbetörésnek hívott epizódok váratlanul jelentkeznek.
- a történtek gyakran álmaikban is visszatérnek, alvászavarok is kialakulhatnak.
Mindemellett jellemző, hogy a beteg elvonul a külvilágtól, bezárkózik, "beszűkül". A tünetek hátterében a stresszhormonok és az adrenalin szintjének emelkedése áll.
Annak érdekében, hogy megvédje magát a beteg a trauma emlékének fájdalmától, gyakran igyekszik mindent kizárni az életéből, ami a kellemetlen eseménnyel kapcsolatos, vagy arra emlékeztetheti. Figyelemelterelésként az érintett olykor túlzottan, a pihenés rovására is "beletemetkezik" valamilyen tevékenységbe, pl: munkamániába menekül.
Nem ritka, hogy szervi okok nélkül valós testi panaszok, tünetek jelentkeznek: fájdalmak (főleg fej, has), görcsök, hasmenés, gyakori a pánikroham, a szívritmuszavarok, a heves szívdobogás, fulladás, mellkasi szorítás is.
Nagy veszélyt rejt magában, hogy a probléma elfojtásának és a kedély javításának eszközeként sokan alkoholhoz, esetleg droghoz folyamodnak. Nem ritkán depresszióssá vagy alkoholistává válnak.
Szélsőséges esetben kapcsolataik megszakadnak, munkaképtelenné válnak nagyon súlyos esetben öngyilkosságot követhetnek el. Egyfajta "transzállapot" is létrejöhet, melynek segítségével a beteg elmenekül a valós világtól.
Hogyan ismerjük fel az előjeleket?
Rendszerint a PTSD-ben szenvedők hallgatásba burkolóznak. Ha a trauma gyermekkorban következik be, akkor gyakran vezet személyiségtorzuláshoz, viselkedés zavarhoz. A gyerek agresszívvé, ingerlékennyé válhat, fél minden, a traumára emlékeztető élethelyzettől. Koncentrációs zavarok és a teljesítmény hanyatlása lehet még szembetűnő tünet.
A betegek az átélt eseményeket hosszú időn keresztül magukba fojtják, sem családtagjaiknak, sem orvosnak nem beszélnek a történtekről. Egyáltalán nem vagy csak nagyon későn kérnek segítséget. Ez az oka annak is, hogy pl. a nemi erőszakra is sokkal később derül fény, mert az áldozat nem tud beszélni a történtekről. A koncentrációs táborból szabadult emberek többsége is csak évtizedek múlva beszélt az ott történtekről.
Diagnosztika
A diagnosztikában és a terápiában a legnagyobb kihívást éppen a betegek hallgatása okozza. Gyakran egészen más problémák kapcsán kerülnek orvoshoz, ekkor derül fény a múltban történtekre és annak következményeire. Ilyenkor a legfontosabb cél és a gyógyulás elengedhetetlen lépcsőfoka, hogy a beteg beszélni tudjon a neki segíteni tudó szakembernek, és közvetlen környezetének is a történtekről.
A poszttraumás stressz kezelése
Pszichés problémáról lévén szó, kezelése pszichológiai módszerekkel a legcélravezetőbb. Bármilyen nehéznek is hangzik, a traumából való gyógyulást hosszú távon nem a felejtés, hanem az emlékezés hozza meg. Ez megvalósulhat az események részletes felidézése, szakemberrel való átbeszélése által, hogy az érintett eljusson a történtek megértéséig, az esetleges önvád feloldásáig.
Segíthet a probléma feldolgozásában a csoportterápia is, amelynek során a hasonló kellemetlen tapasztalatokkal rendelkező személyek találkoznak, így felismerhetik, hogy helyzetük nem egyedi.
Sokszor a pszichoterápia is hatásos, de előfordul, hogy gyógyszeres kezelésre is sor kerül. Ilyenkor hangulatjavítót, esetleg szorongásoldót, altatót, antidepresszánst, nyugtatót, altatót kap a beteg, melyek idővel, a tünetek oldódása függvényében elhagyhatóak.
Minél korábban jön a segítség, annál biztosabb a gyógyulás, ezért fontos, hogy minden megrázó életesemény, trauma után figyeljünk az azt átélt családtagra, hozzánk közel álló emberekre, és szükség esetén szakembertől kérjünk segítséget!
Forrás: Dr. Debreczeni Anikó, és Budai Egészségközpont
Aranymetszés Módszer (AM)
Az Aranymetszés mentorprogram átfogó, és rendszerbe foglalt megoldást kínál sok esetben a lelki problémákra, azonban súlyos pszichés probléma esetén nem helyettesíti az orvosi kezelést. Hogy hogyan és miben tudunk segíteni, azt az alábbiakban itt olvashatod.